Ünnepi édes percek, láthatatlan veszélyek
Az ünnepi időszak a pihenésé: téli szabadság, meghitt családi körben töltött esték, hosszú, lusta reggelek és természetesen rengeteg evés a legkülönfélébb ünnepi fogásokkal. Van, akinek a töltött káposzta a kedvence, van, akinek a halászlé, de ami biztos, a desszertből egy kicsit mindenki eszik! Bejgli, mézeskalács, csokoládé, szaloncukor, édesszájúként mondhatom a karácsonyi időszak maga a Kánaán, a nassolás főünnepe! De mi is történik valójában a szánkban, amikor cukrosat eszünk? Általános iskolából lehet sokaknak megmaradt, hogy a cukor mennyire káros, de miért? Biztos nem fognak hinni nekem, ha azt mondom: a cukorral semmi baj. Legalábbis önmagában nem.
Az első láncszem: a cukor és a baktériumok tánca
Testünkben 40 trillió baktérium él, ez körülbelül annyi, mint a saját testi sejtjeink száma. Egyes kutatók úgy gondolnak az emberi testre, mint félig humán, félig bakteriális szuperorganizmus. Ezen baktériumok csak egy része okoz betegséget, azok is csak akkor, ha elszaporodnak szervezetünkben, mások éppen hasznosak azáltal, hogy kiszorítják káros társaikat életterükből. Ha a probiotikumokat nézzük, ott pont ez történik: kívülről közömbös baktériumokat viszünk be a tápcsatornánkba, amik elszaporodnak és megvédenek a fertőzéstől.
De sehol sem szaporodnak jobban a baktériumok, sehol sem érzik magukat jobban, mint a szájüregben: itt 100-200 különböző faj él, ők alkotják együttesen a szájüregi baktériumflórát. Ezen fajok közül egyesek (pl. Streptococcus Mutans, Lactobacillus) kedvenc eledele a cukor, éppen úgy, mint egy kisgyereknek a karácsonyi vacsorán. Szóval ezek a baktériumok elfogyasztják a szánkba jutó falattal bevitt cukrot és lebontásuk során savakat termelnek, ezáltal csökkentve a száj pH-ját (növelve a közeg savasságát). Ez a savas közeg kedvez a baktériumok fogszövetekre tapadásának vékony, úgy nevezett „biofilmként”, amiben aztán folytatódhat a sokasodás és a még kifejezettebb savtermelés.
A savas támadás és a remineralizáció harca
De miért olyan veszélyes a sav a fogainkra. Az egészséges fogat fogzománc borítja, amely az emberi csonthoz hasonló összetételű: szerves alapállomány (túlnyomóan kollagénrostok) és ebben felfüggesztett szervetlen ásványianyag-kristályok alkotják, javarészt kalcium-foszfát, amit a fogakban hidroxi-apatitnak (HA) hívunk. A kristályösszetételben sokféle ion-helyettesítés lehetséges (például Mg, Na, F, CO₃²-), és ezek módosítják a kristály keménységét. Például a fluorid-helyettesítés csökkenti az oldhatóságát, míg a karbonát-helyettesítés növeli.
A fogzománc hagyományos értelemben véve nem élő szövet, de folyamatos átépülésben van, mely átépülés sorozatos lebomlások és felépülések sorozata. Tudományosan ezt de- és remineralizációs egyensúlynak nevezzük. Itt lép képbe a sav: a kívülről bevitt (pl. savanyú gyümölcsök, szénsavas italok), vagy a szájüregi baktériumok által termelt savak a fogzománc demineralizációjának, tehát lebomlásának kedveznek. A demineralizáció korai szakaszban még visszafordítható (pl. fluoridos fogkrémmel) — de ha folytatódik, üreg, azaz szuvasodás kialakulásához vezethet.
Miért pont Karácsonykor?
Gondolom nem csak a mi családunkban elengedhetetlen ünnepi kellék az ebédlőasztalra kihelyezett állandó szaloncukros tál. sütis kínáló. Amikor elhaladok mellette rögtön csipegetni támad kedvem, itt egy szaloncukor, ott egy szelet bejgli, úgyis soká van még az ebéd… Nem is sejtjük mennyire káros ez a fajta nassolás! A cukrok fogyasztása után alapesetben a normális szájüregi pH szépen visszaáll a normálisra. Ha folyamatosan kis cukoradagokat fogyasztunk viszont, ez a folyamat nem megy végbe, újra és újra savas támadást intézünk a fogazatunk ellen. a demineralizáció állandó lesz! Ugyanez a baj az alkohollal, savas is és cukros is sokszor. Tetézi a bajt, hogy a napirendünk lazulásával a fogmosásban is fellazulhatunk, pedig ilyenkor a legfontosabb a fegyelmezett szájápolás!
Ne szuvasodást hozzon a Jézuska!
Imádom az édességet, főleg az ünnepek alatt. Jól esik, mert finom és meg is érdemlem az év végén. Még sincs egy rossz fogam sem! Hogy hogyan csinálom? Minden főétkezés után fél órával megmosom a fogamat fluoridos fogkrémmel — de legalább reggel és este. Azért tartom a fél órát, mert tudom, hogy a szájüregi pH ekkor még annyira alacsony, hogy csak az oldékony állapotú zománcot mosnám le a fogamról többet ártva, mint segítve ezzel. Próbálom megállni a nassolást (jó, egy-egy szaloncukor becsúszik néha nekem is), édességet az étkezések lezárásaként és nem folyamatosan eszek. A fiam erre nem figyel, mert nem érti még a biokémiát, ezért alaposan mosom az ő fogát is, hiszen a tejfogak sérülékenyebbek a maradó fogaknál. Mindenkit bíztatok kövesse példámat. vigyázzunk a szájüregi egészségre az ünnepek alatt és az Újévben is!
Dr. Kismarczi-Antalffy Áron Attila