Sokan úgy ébrednek, hogy sajog az állkapcsuk, lüktet a halántékuk, vagy épp a párjuk panaszkodik, hogy egész éjjel „ropogott” a foguk. A bűnös gyakran a fogcsikorgatás, orvosi nevén a bruxizmus: az a szokás, amiről a legtöbben nem is tudnak, mert álmukban történik. Sokan meglepődnek, milyen sokan érintettek, és milyen sokáig észrevétlen tud maradni. Tartson velem a kedves Olvasó, és nézzük meg, mi köze a lelki feszültségnek a fogainkhoz, és mit tehetünk ellene!
Mi az a bruxizmus?
A bruxizmus a fogak akaratlan összeszorítását és őrlő mozgatását jelenti. Két formája van: az ébren jelentkező, amikor koncentráció vagy feszültség közben önkéntelenül összeharapunk (ez a felnőttek 20–30%-át érinti), és az alvás közbeni csikorgatás, amiről szinte senki nem tud, hiszen teljesen öntudatlanul zajlik. A lényeg a „parafunkció”: a fogunkat nem arra használjuk, amire való. Rágás közben a fogak alig érnek össze, és jórészt függőleges, jól tolerált erő éri őket. Csikorgatáskor viszont oldalirányban, tartósan és óriási erővel dörzsöljük őket egymáshoz. És nem csak a felnőttek gondja: gyerekeknél különösen gyakori, náluk azonban a fogváltással sokszor magától rendeződik.
Mit művel a fogakkal?
A folyamatos túlterhelés nyomot hagy. A rágófelszín lassan lecsiszolódik, a fogak ellaposodnak és rövidülnek; a zománc szélein apró letöredezések, a fogakon pedig hajszálrepedések jelenhetnek meg, amelyek idővel valódi töréssé mélyülhetnek. A fog érzékennyé válik a hidegre és a melegre, mert elvékonyodik a védőrétege, és a meglévő tömések, koronák, héjak is hamarabb mennek tönkre. Nem ritka, hogy valaki éppen egy berepedt fog miatt ül be hozzánk, a háttérben pedig a csikorgatás áll. Idővel az íny is visszahúzódhat a megterhelt fogak körül, a fog nyaki része pedig érzékennyé és csorbulékonnyá válhat.
A test stresszszelepe
Miért csináljuk egyáltalán? A bruxizmus leggyakrabban a felgyülemlett feszültség fizikai levezetése, a test éjszakai „stresszszelepe”. A szoros határidők, az alvásproblémák és a szorongás mellett a túl sok koffein, az alkohol vagy a dohányzás is fokozhatja. Fontos leszögezni: ez nem rossz szokás vagy jellemhiba, hanem egy jórészt önkéntelen, élettani válasz. Épp ezért nem is lehet egyszerűen „leszokni” róla akaraterővel, főleg úgy nem, hogy közben alszunk.
Nem csak a fogak bánják
A károk azonban nem állnak meg a fogaknál. A folyamatosan dolgozó rágóizmok reggelre elfáradnak, ettől feszülhet az arc, tompán fájhat a halánték, sőt a nyak is. Az állkapocsízület (a fül előtt tapintható kis ízület) szintén túlterhelődhet: kattoghat, ropoghat, nehezebben nyílhat. Ráadásul a csikorgatás megzavarja az alvás mélységét is, így hiába töltünk elég időt az ágyban, fáradtan ébredhetünk. A bruxizmus tehát nemcsak fogászati, hanem életminőségbeli kérdés is.
| Árulkodó jel | Mire utalhat |
|---|---|
| Reggeli állkapocs- vagy halántékfájás | Éjszakai fogösszeszorítás, csikorgatás. |
| Lapos, rövidülő, érzékeny fogak | Zománckopás a tartós túlterheléstől. |
| Kattogó, fájó állkapocsízület | A rágóízület (állkapocsízület) túlterhelése. |
| Ismételten berepedő tömés vagy korona | A rágóerő tartós, kóros többszöröződése. |
Akkor mi a megoldás?
A jó hír: a fogainkat meg tudjuk védeni. A legfontosabb eszköz egy egyénileg készített éjszakai harapásvédő sín, amely elnyeli és szétosztja az erőt, így a műanyag kopik a fogaink helyett. A sín ráadásul a rágóizmokat és az állkapocsízületet is tehermentesíti, így a reggeli fejfájás is enyhülhet. Emellett érdemes a gyökérokot is kezelni: stresszoldás, rendezett alvás, kevesebb esti koffein és képernyő. Ez tehát nem „gyógyszer”, hanem védelem és odafigyelés, de vele évekre megkímélhetjük a fogainkat a felesleges károsodástól. Ne feledjük: a legszebb mosolyt nemcsak felépíteni, hanem megőrizni is tudni kell!
Dr. Kismarczi-Antalffy Áron Attila
körzeti fogorvos